Aggódom érted
Nekem van a legjobb testvér, barát,
Kicsit makacs, büszke,
Társam vagy, jó nővér, barát.
Kérlek, hallgass most rám...
Refrén:
Aggódom én érted, hidd el,
Vezessen a józan ész.
Féltelek, jól tudod, hiszen
Örömöd szeretném.
Aggódom én érted, hidd el,
Minek ilyet mondanom?
Hisz jól tudod, de
Azt szeretném, ha boldog lennél vele.
Csalódtál - Hinned oly nehéz.
Próbálj bízni benne,
De vigyázz mégis vele,
Szeretlek én téged...
Készülj, mert jöhet egy szép, új
Érzés, és nem csalódsz!
Aggódom én érted, hidd el,
Hiszem, hogy boldogságot lelsz.
Az élet őrült!
Itt az idő, büszkeséged hagyd el!
Csak így lelhetsz egy igaz társra!
Akkor becsüld meg, és fogd a kezét!
Gondolkodj józanul,
Ennyit kívánok én!
2008. október 16.
"Zalán - Talán Te is ott leszel" című befejezetlen színdarabom egyik dalszövege.
Szeme énrám néz
Betty szólója
Alig hittem el, eljött, itt volt mégis!
Ismerem már rég, de nem tudtam titkait!
De látva bizalmam, elmondott néhányat!
Úgy kértem, meséljen életéről nekem!
S ő tovább mesélt!
Szeme énrám néz vagy engem néz!
Amíg mesél, néz! S tovább is csak néz!
És figyelem őt, nagyon szeretem őt!
A zenéje csodálatos, már régen elragadott!
Szeme énrám néz!
Szíve újra él!
Szemében ott a fény!
Így telt az este, s örültem ám, ó!
De ő annyira más, olyan elragadó!
Két szemünk csakis fény, ha a másikéba néz!
De még nem látjuk, mi vár ránk ezután!
Hisz kedvesem egy művész!
Szeme énrám néz! Végig engem néz!
Amíg mesél, néz! S tovább is csak néz!
Szeretem én őt, érzem, most itt az idő,
Csakis ő lehet, tudom, szívem néki ajándékozom!
Szeme énrám néz! Végig engem néz!
Amíg mesél, néz! S tovább is csak néz!
Hűséget őrzőn tudjon szeretni ő,
Így legyünk mától egymásnak, mindig halljuk hív hangunkat!
Szeme énrám néz!
Szíve újra él!
Szemében ott a fény!
Szemében ott a fény!
2008. október 21-28.
A "Zalán - Talán Te is ott leszel" című befejezetlen színdarabom egyik dalszövege.
Véled maradok
Zalán és Betty duettje
Zalán
Négy év kellett, hogy rájöjjek arra én,
Hogy te vagy az, akit vártam.
Ismerős voltál eddig,
Csak rajtad áll, hogy lesz tovább ezután!
Kit annyi múló éven át észre sosem vettem, de látom már.
Szívem csak most nyitott ajtót hozzád.
Ketten lenni együtt így!
Érted élni, kezed fogni, így élhetek én?!
Gondolatban lelkem nálad jár,
Úgy él itt, ez nem álom!
Hozzád jöttem, hidd el, nem másért!
Csak hozzád érkezem!
Betty
Lám kiderült, hogy igaz minden szó,
Nem felejtem álmaimat, múltat, minden emlék
Bennem él ezután,
A lelkemben azt hallom:
Együtt
Hozzám szólsz!
Betty
Szerelem lesz végre, érzem már
Szívem minden kis lüktetését!
Hát tiéd leszek!
Zalán
Fogd kezem!
Betty
Vedd szívemet!
Zalán
Vedd mindenem!
Betty
Egy perc, s repülünk!
Zalán
Ó, édes társam, mától együtt repülünk!
Betty
Mint két madár, az élet így szép!
Zalán
Nékem véled szép!
Betty
Mától eggyé forr a vér!
Együtt
Érted élni, kezed fogni, mindig így nézz rám!
Betty
Gondolatban lelkem nálad jár!
Zalán
Lelkem nálad jár!
Betty
Úgy élsz itt, ez nem álom!
Zalán
Ölelj át!
Együtt
Hozzád jöttem, hidd el, szívedért, te hozzám érkeztél!
Betty
Hozzám érkeztél!
Zalán
Hozzám érkeztél!
Betty
Hozzám érkeztél!
Zalán
Hozzám érkeztél!
Betty
Hozzám érkeztél!
Zalán
Hozzám érkeztél!
Betty
Hozzám érkeztél!
Zalán
Hozzám érkeztél!
Betty
Hozzám érkeztél!
Együtt
Te hozzám érkeztél!
2008. október 14.
A "Zalán - Talán Te is ott leszel" című befejezetlen színdarabom egyik dalszövege.
Álmom hevít
Álmom hevít,
Míg szívem vár,
Amíg nem vagy itt,
A szívem vár.
Álmom hevít,
Indulsz is már,
Hamar érkezel,
Az idő szalad.
Álmom hevít,
A nagy kérdés,
Válasz is jő,
Szeretsz-e hát?
Álmom hevít,
Engem szólít,
Ő egy sztár,
Igazi kincs.
Álmom hevít...
Eljön ma ő,
Szólít a hang,
Hangja csendül,
Meghallom ma.
És ő szeret, szeret vajon?
A kérdésre fény derül ma.
A kérdésre fény derül ma.
Álmom hevít...
Szeretem őt,
Dobog a szív,
Dobban jobban.
Álmom hevít,
Az óra jár,
Közel vagy már.
Álmom hevít...
Ő nagyon finom, finom sárm,
Milyen kellem, milyen báj,
E gyöngéd mosoly, ez ő,
Zongorázik, harsonál,
Fennkölt és tiszta,
Ahogy ő játssza
Ma ő a mennyei zenét.
Álmom hevít...
Négy éve ismertem meg akkor,
Bent a rádióban először
Akkor ott volt, egy pillanat
Elkísért, máig emlékszem a napra,
Őt, mikor megláttam, hogy igaz úr.
Álmom hevít,
Míg szívem vár,
Amíg nem vagy itt,
A szívem vár,
Álmom hevít,
Engem szólít,
Ő egy sztár,
Igazi kincs,
Álmom hevít,
Álmom hevít.
A "Zalán - Talán Te is ott leszel" című befejezetlen színdarabom egyik dalszövege.
Művészek vagyunk!
Új zene kell, ezen agyalj!
Ó, valami fényes, hatalmas nagy!
Egyedinek lenni az mámorító!
Mutassuk meg, mi az igazi jó!
Szegény lelkem itt, legbelül!
Teljes ihletben, de oly egyedül!
A fájdalom gyűr, csak kósza ábránd,
Írok egy dalt, meghódítok egy lányt!
Refrén:
Álmodj és írjál, minden hang és ritmus Téged vár!
Toll kattan, tinta szökken, papír csusszan, pozan zörren,
Egy dalt, ha szeretik, az jólesik, Tedd azt, amit szeretsz, kényeztesd az elméd, lelked!
Zeneszerzők, művészek mind!
Lelkükben érzik, ami dalban hangzik!
A napból is szívnak magukba ihletet,
Zenéjük kincs nekik, az a szerelem!
Lehetsz ott fent, nem tudhatsz mást,
(Nem tudhatsz mást!)
Tenyérnyi pénz miatt szidják egymást,
(Szidják egymást)
Mire jó a hírnév, csak buta viszály,
(Buta viszály)
Mi kimaradunk, úgyse leszünk sztár!
A "Zalán - Talán Te is ott leszel" című befejezetlen színdarabom egyik dalszövege.
Hol rontom el?
Én egy zenész vagyok, ezt mindenki láthatja jelenleg,
De hogy a múltamba belegondolok most,
Kisfiúként apám tanított a zongora játékára.
Minden nap egyre jobban vágytam arra, hogy zenész legyek!
Csupa zene vett körül, sokat játszottunk meg tanultunk,
S mikor legelőször kézbe vettem a harsonát,
Oly jó visszaemlékeznem így!
Refrén:
Hol rontom el, felnőtten? Miért rontom én el?
Hol rontom el, hogy minden olyan halott?
Hogy az életem csak volt? Véget ért a boldogság,
Nem maradt más, csak egy árny!
Hol rontom el, miért nem segítenek?
Hol rontom el?
Engem, aki húsz évig a nagyvilágban zenélt,
Hazatértem, s nem tudok alkalmazkodni.
Nem maradt hát más nekem, csak a népszerűség!
De már nem jelent semmit, hisz itt maradtam magam!
Hol maradt minden, amit szerettem, aminek örültem,
Legyen boldog zene megint az életem, szóljon örömről muzsikám!
S nemcsak a mulandóságról.
Refrén:
Hol rontom el, ez őrület!
Én hol rontottam el, hogy vége lett?
Hogy kezdhetném újra én egy szebb jövő kezdetét?
Hogy építsem újra mindazt, ami romba dőlt?
Hogy kezdjem el, honnan induljak el?
Hogy kezdjem el, hogyan is kezdhetném el?
Ha elkezdem, hogyan folytatom ezt?
Most minden olyan halott. Hogy az életem csak volt!
Véget ért a boldogság, nem maradt más, csak egy árny!
Hol rontom el, miért nem segítenek?
Hol rontom el, hol rontom el?
Óóó... Hol rontom el?
2009. május 5.
A "Zalán - Talán Te is ott leszel" című befejezetlen színdarabom egyik dalszövege.
Két ember
Egy magányos ember szomorú, kék szemmel
A házában egyedül
A zongoránál ott ül...
Szeretet kéne, szerelem kéne,
Ő akkor újra élne...
Egy magányos ember vagyok én is,
Nem ölel át, elkerül a szél is,
Ő is elzúg mellettem, neki sem kellettem.
Fényben úszó utcák,
Sok emberek járják...
Refrén:
Két ember, akit becsaptak,
Mindketten lezártak egy életszakaszt...
Két ember, ki magányosan él,
Jönnek az ünnepek, mindjárt eltelik ez az év,
Két ember, ki még boldog lehet,
Egymással tölthetnek még sok telet...
Valóra vált álmom,
Amikor ma őt a karomba zárom,
Engem hív és vár,
Az ajtóban ott áll...
Lásd, ezentúl beragyog a fény,
Átragyog mindent, mi szép...
A lelked is körbe járja,
A szíved a szívébe zárja...
Refrén:
Két ember ragyogó szemmel,
Óh, hogy néz rám, mily tekintettel,
Két ember az úton együtt ballag,
Kézen fogva suttognak halkan,
Nem hallja senki más,
Milyen szót formál szám,
Csak Te halld szívvel,
S olvasd szemmel,
Két ember az úton együtt,
Kísérőik őszinte lelkük...
2003. november 30., Dalszöveg
Életre kelnek
Minden este kilenc után a Hold fényében,
Messzi e világtól, túl a szív mélyében
Vannak emberek, kik visszamennek a 30-as évekbe,
A jazz bárba indulnak,
Isznak a szép emlékre.
Refrén:
Életre kelnek a híres zenészek,
A jazz ütemére lépdelnek, életre keltek...
És újra szól a, szól a jazz, jazz.
A zongorán repkednek az akkordok,
Én egy gospelt mondok.
Életre kelnek a hangszerek,
A zene így lesz kerek.
A szaxofon szól, csak kicsit poros,
A gazdája a zenétől mámoros.
Csak szól a jazz, jazz,
Ez az, ami ide kell, kell.
Életre kelnek a régi autók,
Nincs semmi bajuk, újra jók.
Énekelnek a jazz zenészek, szól a charleston,
De jó, hogy nem maradtunk otthon.
Óh, uram, kérem, csapjon a húrok közé,
Ha már a táncparkettra nem kérték,
Ne hagyjuk veszni ezt az estét,
Igaz, lesz sok még.
Ön egy igazi Géniusz, az már biztos,
A hangulat már száz fokos.
Refrén:
Életre kelnek a kedvenceink,
A mi példaképeink,
Egy képzeletbeli hely, melyet mi alkottunk
Úgy, amit egymásnak mondtunk.
Életre keltek,
S hajnalban elmentek,
Hogy holnap este újra mulathassanak,
De addig jót alhassanak,
Ott jót alhassanak.
2003. február 9.
Ezt a dalszöveget mindazon jazz zenészeknek ajánlom, akik már nem zenélhetnek köztünk, valamint családjaiknak, barátaiknak és volt zenésztársaiknak.
Élt egyszer egy férfi, ő volt!
Sorsa elhívta őt, jó volt.
Míg a földön élt, csak segített.
S a lelke még itt van énvelem.
Emlék leszel, ez már így lesz.
Elmész, messze mész, ott tovább élsz.
2013. 07. 28. 15:14
Rablás, pisztolydörrenés - újból, újból.
Keresnek valakit, ma éjjel, itt.
Ez van újból.
Mert így lesz jó - újból, újból.
Ésvár ránk az éj, mi oly` sötét - Ez van újból.
Mert így lesz jó - újból, újból.
Újból...
2006. március 19. - 28. 13:36
Vadnak született, ott a vágy.
Démon ő, vagy bukott angyal.
Mondom, hidd el, nem szelíd, óóóh...
Nem változik, nem is akar.
Mondom, hidd el, nem szelíd, óóóh...
2006. augusztus 20.
Hogy kezdjem el?
Órákat csak gondolkozom, ismerős vagy egy barát,
Számomraévek óta, oly` sokat jelent,
Kutakodva úgy néz rám, szívem érintve beszél hozzám
De, hogy szeretem, azt még nem tudja, lehet sejti vagy megálmodta?!
Bárnem hiszem, hogy rájött, szeretem, tisztelem önzetlenül
Ha meglátom a némaság, fátyolként hullik le énreám
S kérdve néz, rezzennek pillái.
Hogy kezdjem el, ha megölel?
Arcom puszilja meg,
Hogy kezdjem el, ha rám öleli szemeit?
Hogy több mint egy ismerős, de ez nem szerelem
Majd néz rám, figyel és vár
Óh mit mondd, mit kérdez majd ezután?
Hogy mondom el?
Elpróbáltam már itthon, ha el kell majd mondanom,
De hogyha meglátom, elfelejtem megint
Mit mondanom kell Ő neki, és megszépül az élet
Mikor látom tovaszáll, bánat, büszkeség, magány
Józan beszéde a dal, énekel akár egy csalogány
Édes szakáll borítja arcát, s lágyan fújja a szél a haját,
Smegint rám csukja pilláit!
Hogy kezdjem el, ezt neki én?!
Bírnom kell erővel, hogy beszéljek
Kedves ember, védtelen, segíteném szüntelen
Adjon az ég neki jobb Sorsot, szerencsét boldogságot.
Hogy kezdjem el, egyre dobog szívem.
Hogy kezdjem el, ha majd elém áll és megölel?
Kitartón néz figyel,
Hogy kezdjem el?
Vajon megérti-e majd, hogy ez nem szerelem
Őszinte szeretet, törődöm vele, úgy féltem
Hogy kezdjem el?
Harám tekint szeme?
Ehhez erő kell! Szeretet kell! Ó, ó, ó szeretet kell,
Hiddel nekem, szeretet kell!
2006. február 20.
Kárhozott Angyal
Egy képről néz rám ő,
pillantása fénylő!
Sóvárgó szemével néz,
mint aki oldozást kér!
Kárhozott pillantás, de van-e megbánás?
Most is néz, pokol Angyalaként,
Ki e világba sejtelmes szándékkal lép, csak lép!
Ravaszság, álnokság,
Mit rejthet izzó szeme?
Még ölni is képes,
Törvényen kívül áll!
Pokol királya ki a földön él!
Soha nem áll az igaz út elé!
Elítélni nem tudlak, gyűlölni nem vagyok képes!
Jöjj, kérlek, hát elém, álomból életre lépj!
Hadd lássam, mutasd arcod!
Ki vagy, milyen élet, mit élsz?!
Birodalmad végtelen,
De uralmad, egy királyé!
Vajon hamis a sok vád, mi Téged ér?
Szíved mi bántja, tárd az ég felé!
Elítélni nem tudlak, gyűlölni nem vagyok képes!
Jöjj, kérlek hát elém, álomból életre lépj!
2006. december 26.
Nincs tökéletes lét
Nő
Érezlek Téged még most is és ellep a bánat,
Hogy elmentél oly’ korán.
Érzem lelked és arcod is már látom,
Hogy megölted magad, ez nagyon fáj.
És szerintem jogos a sok kérdés és én, kérdezlek,
Kérlek, felelj, miért tettél így?
Nézz a szemembe hisz’ tudhattad, hogy én megértem,
Hogy a világ csak csalódás volt már...
Alig tudom a tényt elhinni...
Hogy soha nem tudlak már megérinteni...
Férfi
Hisz’ tudod fájt már az élet, most én így lettem szabad.
Boldogság nem volt álmom már.
És már semmiben sem bíztam.
Már gyötrő kín volt a földi lét,
De most elér a fény.
Feladtam a földi harcot, most gyávának mondhatsz,
És boldog vagyok, de hiányoznak kiket szeretek,
De ez a világ eltörli életem sok nyomát.
Nő
Szívem addig nem enged, míg nem ölelsz át!
Együtt
Most már egy másik lét vár,
Egy hely, mit ki él nem lát,
Egy végtelen élet vár Rám, Rád.
Nő
Sosem hittem egyszer dobsz mindent majd,
Hogy hat év és csak egy emlék vagy.
Nincs tökéletes lét,
De lehet szép is, bárhol vagy.
Hittem, hogy lesz majd kit hibáztatni,
Halálodért kit gyűlölhetnék?
Nincs tökéletes lét,
De halálra mégsem jogosít...
Éjjelente azt gondolom, ha testet
Ölthetnél, elsőnek hová mennél?
Még utoljára beszélni akarok veled,
Kérlek, jöjj hozzám és maradj, míg tart az éj...
És még egy utolsó dalt eljátszanál nekem,
Égi trombitád hangjával összeolvadnék...
S ha köszöntene a reggel készen állnál
Indulni, nem vágyom ezért a percért!
Akarom azt, hogy velem légy még!
Emlékeimben örökké itt élsz!
Együtt I
tt a fényességbe érek, érsz, odaát már sokan várnak,
Boldogság vár Rám, Rád ezután!
Őrizlek, majd ebben bízhatsz!
Már gyötrő kín volt a földi lét, de most már elér a fény!
Jöjj közelebb hozzám, szemeddel nézz rám!
Ígérem neked, soha nem felejtelek már!
Férfi
Itt vagy előttem mégsem érhetek hozzád
Nő
Emeld kezed, érints meg, érezni fogom már!
Együtt
Most már egy másik lét vár,
Egy hely, mit ki él nem lát,
Egy végtelen élet vár Rám, Rád.
Nő
Elveszítve Téged, az élet más lesz majd,
Kik ismernek részük véled halt.
Együtt
Nincs tökéletes lét,
De lehet szép is bárhol vagy.
Nő
Hiszem, hogy a túlpart megszabadít
Férfi
Elindulok most a fény felé.
Együtt
Nincs tökéletes lét,
Csak mennünk kell az úton, nézd!
Nő
Nincs tökéletes lét,
Én megyek a saját utamon,
Nincs tökéletes lét,
És mész, most lépjél, vár a fény!
Férfi
Mert most elmegyek át a hídon én,
Ha csak ennyi volt hát
Lelkem már révbe ért,
Ne sírj hisz’
Mindenben ott leszek, és ha hívsz hát
El kell, hogy higgyed, eljövök tehozzád...
Vár Rám hadd menjek, várnak már, s vár a fény!
2009. április 3. és 4.
Számodra nem lennék!
Mi történt most veled,
Hogy ily’ nagy lett a csend?
Már nem hívsz, már nem írsz,
Csak némán hallgatol,
Hogy tőlem így elfordultál,
Számodra nem lennék!
Ha volt is, ami volt,
Hát nekem az úgy volt szép.
A szeszély, a kétség,
Ami most bennem él.
Ha tudnám miért tettél így, mintha
Számodra nem lennék!
Csak dobtál magadtól,
Mondd mi volt a baj?
Hogy barátságunk ennyit ért?!
Jól hittem hát, túl tökéletes voltál,
De látszat volt mindez csupán!
Hogy így volt ez igaz,
Hogy hittem én te benned.
A kétség, a látszat,
A sötét úgy bántanak.
Miért teszel már így, mintha
Számodra, nem lennék!
És fáj így, hogy bántasz,
Sok néma fájó nappal,
És riaszt a fényed,
És őrjít, az elmúlt/eltelt idő!
Kérdésemre csak választ kérnék,
Számodra, nem lennék!
És érthetetlen mindez, de mit titkolnál?
A rejtekedből bújj már elő.
Hogy némán hallgatsz, nem tudom mi a baj,
Rébuszokból az ember mit sem ért!
De nem kell, egy ábránd
Ki nem hall, ki nem felel,
Ki nem néz már énrám, És nem sírok már érted!
Mert szabadon élek,
Mert vár rám az élet,
S csak így nem fáj a szív!
Nem fáj!
2009. augusztus 25.
Este anyu elmegy
Egész nap zajos a ház,
Itt az élet meg nem áll.
Gyerekek jönnek,
Majd elmennek.
Ismerősök, barátok,
Kikre várok,
Anyu hangja hallik a konyhából,
Majd öt perc múlva a szobából...
De este anyu elmegy,
Rossz, de tudom, jó helyre.
Még írok, süt a nap,
De már bújni kezd a fák alatt,
Az asztalnál csend vagy kacagás,
Változik zsivaj s némaság.
De ahogy kint szürkül,
Bent a beszéd is szenderül.
És amint szól a telefon,
Anyu búcsúzik, s eloson.
Este anyu elmegy,
Rossz, de tudom, nem messze.
Magány borul a házra,
Úgy érzem magam, akár egy árva...
Nem hallom lépteit és este zaját,
Ahogy igazítaná a tükörben a haját.
Nem volt ez mindig így, nem is lesz,
Ez csak egy kis átmenet.
Biztonságban várja Kedves barátja,
Titkos hely, jó fedezet,
Az életünkben nem jó fejezet.
Este anyu elmegy,
Rossz, de tudom, jó helyre,
Eltűnik a kertek végében az éjszakában,
De újra visszajön a másnap hajnalában.
Reggel már ő kelt,
S köszönni sem felejt,
Így van ez pár napja,
Pedig ő sem így akarta.
Este anyu elmegy
Rossz, de tudom, nem messze.
De tudom, hogy egyszer úgy jön haza,
Hogy éjszaka is itt marad.
Nem megy el, nem hagy magam,
Anyu nélkül nem lesz több magányos éjszaka...
2004. június 20.
Gazdagok
Oly’ sok gazdag jár, gőgösen megy az utcán,
Felvágnak itt ezek, jó pár fenegyerek,
A sok fösvény bárgyú, kutyául gazdag,
Félti vagyonát s fél, őtőlük senki nem kér,
Kegyetlenek, zsugorik ők, mind részeg álmokat sző
A színházasdit csak játsszák, egy se venné le álarcát!
Tehetetlen, nem mind az, kivétel akad,
Tehetetlen, ha igaz hányan vannak?
Tehetetlen, bálokban összejönnek,
Tehetetlen, csillogtatják pénzüket.
Tehetetlen, ó hány hitvány gazdag!
Tehetetlen, tán van köztük, ki igaz?
Tehetetlen, ki szegény, az hitvány,
Tehetetlen, legtöbben így gondolják!
És vagyonosak, telik nekik száz romlott nő!
A gazdag nők körött Férfihad köröz!
Manikűr és smink a lét, mindent kapnak pénzükért! Egészség és boldogság, mit bankóért élet nem ád!
Sok a gőg, ebből elég, úgy ömlik ez a sok pénz,
Akár az aranyló méz, zsebükbe dől a sok lé!
Megtörténhet, lásd, pénzed feladod boldogságért!
Vak gőgösség!
Gazdagnak csak vagyona mit imád!
E lét! E lét!
Ez mocskos pénz?!
Némelyek betegek, szívük sötét éj! E lét! E lét!
Mondjátok nektek mennyit ér?
A gőgösség, eltörik majd a büszkeség!
Féltő e lét!
Ádáz harc, nektek miért így jó?
Ez így nem jó!
A pénz, ami kell, egyet jelent: A vad hatalmat!
E lét! E lét! Ki mit tesz, csak azt érdemel!
Ha szennyes pénzetek, majd a Sors veszi el!
Apák, fiúk, kocsit, fegyvert tartanak,
Az üzlet éjszaka, némelyik maffia!
Becsületes munka hol van?
Egyszer csapódik a börtönrács!
Szolgáld gazdád, vár Alvilág!
Örömre ott nem találsz! E lét! E lét!
Szebb élet várna!
Ah, hibás vagy!
Ketrecben tart a büszkeséged!
A gazdagságod csak múló álom!
A pénzed örökké öleled!
Így veszíted el, engedd el, boldog ettől nem leszel!
Ha boldogság kell, végtelen, öleld át a lelkedet!
E lét! E lét! E lét! E lét! E lét! E lét!
2006. február 18.
Változz madárrá!
Annyi mindent elvesztettem már
Elment sok jó barát,
Óh, lehet, Így volt a jó,
Meglehet, ki elmegy
Igaz nem lehet,
Mert a jó barát Mellettünk áll...
S nem mondja, soha kit válasszál,
Ha szeret, válaszfal nem lehet halál.
Változz madárrá!!!
Így a felhőkben szállni szép...
Ne gondolj a rosszra,
Minden fordul a jóra.
Elvesztettem néhány embert... kit szerettem,
Elvitte a Másik Világ,
Vagy hűtlen lett, s messze jár.
Annyi ellenségem volt, s némely hová lett,
És volt ki közben baráttá lett.
Forgó szelek szárnyán jött szerelem,
Nincs már itt velem, Elvitte tőlem az ősz,
Nem látom már őt.
Csak néztem s nem nézett vissza rám,
Illúzió voltál, ha ilyen hamar kihunytál.
De nem bánom már, maradt szép emlék,
Mely az idők folyamán útra kélt...
Változz madárrá!!!
S repülj boldogan...
Elmegy, kinek útja visz tovább,
Ne tartsd vissza, hadd menjen hát.
Változz madárrá!!! S ki melletted van
A fellegekben veled tart.
Varázsolj át! Élet! ...
Varázsoljjobbá!
Változz madárrá!!!
S repülj, azokkal kik veled tartanak.
2005. február 03.
Olykor... az életben
Óh, mész egy hosszú úton,
Ha segítséget hívsz,
A hangod hozzám száll,
Érted megyek, csak várj.
Sose félj az éjtől,
A mélyből csak lépj tovább,
Ne siess a fény közel,
Ha félnél, van, ki átölel.
Olykor, állj meg és várj az úton,
Olykor, állj meg, és várj úgy
Mielőtt elindulsz,
Nézz szét jól,
Szíved hangját figyeld,
Beszél, hozzád halld meg.
Vezetlek, csak kezed add,
Elveszett nem vagy.
Szomorú ne légy,
Tudom a kezdet nehéz.
Olykor, állj meg és várj az úton,
Olykor, állj meg, és várj úgy
Ne hazudj magadnak,
Az igazság néha fáj,
Mint az ablakot nyisd ki a szíved,
És szabad leszel.
Olykor, állj meg és várj az úton,
Olykor, állj meg, és várj
Ez itt a jó út,
Óh, ez itt a jó út.
2005. szeptember 7.
Ha tudnád
Ha mosolyog a táj,
Ha ragyogós a Nap,
A szívem a tied,
Nézz rám Sunny ó most.
A némaság az fáj,
Ha nem szólok hozzád.
Sorsom tán’ az, hogy hallgassak titkomról,
Ha ma rám nézel, megtudod féltett titkom,
Ha meglátod, bízom, nem bánod.
Figyel rám, kéklő, csillogó, csodás szempár,
Szótlanul néz rám, ahogy áll.
Fény az égen, s szemében, tétován vár,
Nem tudja, mit mondjon ezután.
Mosolyog szelíden és fogja kabátját,
Csak halkan suttog, hogy bízhatok.
De álmodom, lehet,
És felébredek reggel,
Átölel szorosan...
Mégsem álom ez hát...
Az éj köszönt le ránk
Sétálunk, s a Hold lát,
Szótlan nézel, Sunny,
Én szeretlek, lásd.
2005. július 15.
Esti ének
Búcsút int az utolsó napsugár,
De hallja még a város zaját.
Ízzik még az ég alja,
Éj előtt ajándéknak ezt adja.
S ekkor felgyúlnak a fények az utcán,
És érzem, hogy eljössz hozzám.
Az úton némán ballagok,
S léptem koppanását hallgatom.
De most itt vagyok,
Előttem háztornyok,
Feltörnek az égbe,
De én belenézek az éjbe, és -
Hozzám jön egy csillag
S méltósággal fejet hajt,
Fénye ragyog rám,
A tündöklő éjszakán...
Mi reggel bántott
Az most elszállott...
Hallom lelkem hangját,
És ő búgja dalát.
Hozzám jön egy csillag,
S méltósággal fejet hajt.
Még pár óra, s néhány perc,
És lassan búcsút int az október.
Én csak állok, és mosolygok,
A szívem szabad és boldog.
S ha nem találkozunk,
Ha- együtt - nem álmodunk,
Mindennaphozzád szól egy esti ének,
S táncot járva, a csillagok égnek.
2004. november 3.
Tűzmadár
Hol jársz, merre szállsz, Tűzmadár?
Ha tudnád, hogy szeretlek,
Mennyire fontos vagy szívemnek,
Bármerre járok, téged várlak és nézek,
Hátha elém sodor az élet.
Hol jársz, merre szállsz,
Kékszemű Tűzmadár?
Lehet szívedben jég, szemedben tűz,
Minden gondolatom hozzád űz.
Ha védenének karjaid,
Mint madarak szárnyai,
Átölelne az a láng,
Ami sosem bánt.
Hol jársz, merre szállsz,
Kékszemű Tűzmadár?
Tudom, hogy egyszer elrepülsz hozzám,
Gondolat s vágy szárnyán,
De még hiába nézlek,
Szememből talán nem is érted,
Hogy mit üzen,
Szüntelen.
Egyszer eljut hozzád a válasz,
Tűzmadár, téged várlak...
2004. október 19.
Mississippi
Férfi
Hajnal van, fogd a kapát,
Tedd félre, nem kell a lapát,
Hátadra véve,
Mész az ültetvényre...
Fáradt vagy,
Nem pihenheted ki magad.
Hajnaltól estig a Mississippi partján,
A néger rabszolga csak kapál...
Együtt
A Mississippi völgyén éneklik a jubilee-t,
Míg leszáll az est, s a hold az égen virít,
Leülnek cipóval, s vízzel a kézben,
Anyák, férfiak, gyermekek, pihenni térnek.
A Mississippi völgyén felhangzik a, jaj szó,
Óh, kínzó rabság,
Hol van a szabadság,
Ránk megnyugvást,
Csak a halál hozhat már?
A Mississippi völgyén éneklik a szabadság dalát,
Benne van élet s remény, halld hát...
Bőrünk színe fekete, ezért vagyunk rabok,
Nem öltünk s nem loptunk,
Hát miért vagyunk mi foglyok?
Nő
Kalitkában szültem gyermekem,
Ártatlan, mégis rabságban nevelem...
Férfi
Elhurcoltak egy másik ültetvényre, távol van a feleségem,
Fáradt volt s megkorbácsolták ötvenszer egy héten testvérem...
Együtt:
A Mississippi völgyén várjuk a reményt,
A sötétben várjuk a fényt,
Hogy az imánk meghallgattatásra talál,
S szívünk nem hiába szabadságra vár.
A Mississippi völgyén érkezik a megmentő,
Felszabadított minket Viktória királynő!
Ledobtuk láncainkat,
Elértük álmainkat,
A Mississippi völgyén a szabadság vár,
És átjár minket az igaz boldogság,
Ó az igaz boldogság!
2004. elején
Drága
(Édesanya)
(E.K. édesanyjának emlékére)
Hűvös szelek járnak tegnap óta,
Bánat költözött a szívbe az óta.
Elment, távol jár,
Tündérek közt odaát...
Vele voltál, gondoskodtál róla,
Míg el nem jött az utolsó pár óra,
S most csendben sírva dúdolod;
Drága édesanya, hiányzol nagyon,
Az emléked a szívemben hagyom
Hogy nem vagy már itt, fáj nagyon.
Tegnap volt az utolsó alkalom...
Drága édesanya, hiányzol nagyon,
Szívemben oly’ nagy a fájdalom...
Ülsz, némán nézel,
S közben emlékezel,
Selymes haja, mint a hó... fehér.
Elment, föl többé nem kél,
Elment, elhagyott,
Szó nélkül távozott...
Drága édesanya, hiányzol nagyon,
Mit itt hagytál, emlék és fájdalom.
Szívedben őrzöd emlékét,
S megcsókolod kendőjét.
A szívedben sok emlék,
A múltba nézel, s ő visszatér...
Nem hagy el sose, a szívedben mindig ott él...
2004. eleje
Fantom
Jöjj elém rejtélyes,
Angyal, király, jöjj elém,
Várlak Sötétség Angyala,
Rád várok fény királya.
Szeretném látni arcod, s mit rejt lelked mélye...
Én itt vagyok, hallgatom,
Súgd, hogy más ne hallja...
Élj úgy, ahogy szeretnél, fényben
Örök sötétben, most döntened kell...
Élj hát inkább árnyékok nélkül...
Próbálj szárnyakon repülni,
Fel a tüzes mélyből,
Hogy sötét lelked békét találjon,
Te légy, ki megsegíti, Azt, aki rászorul.
Tedd szabaddá magad,
A világ ellened, ... nincsen
Érzed is már, hogy múlik a sötét éj...
Mennyország királyaként, csodálják
De félik is, hisz’ Ő az úr
Léptét testőrök óvják, bárhol jár Hatalmas Ő,
Fantom és Úr...
Mégis fél önmagától...
Mennyország királyaként, csodálják...
Ki a földön emberek közt él...
E-két világot Uralsz, jót, rosszat Kérlek
Téged... Urald a jót... Mondd ki;
Mit szívedben őrzöl...
Lelked tedd szabaddá újból...
Nézd itt; Vár egy csodás világ...
2006. november 10. és 12. között
Holdfény postás
Érezd tépett hallgatag lelkem,
Mit gondolok én most,
Hogy nem mosolyogsz rám?
Csak a csend zúg, miért nem hívtál vagy jöttél?
Úgy bánt, sok kérdés fáj...
Árnyék szeli szívem ketté,
Újra érezném a vágyunk,
Minden percét újra élném,
Az emlékedben mind ott él,
Azért, hogy visszatérj...
Álmodj, őrült lángod ég,
És itt él már rég bennem
Hívó szavam elviszi az éjjel,
S csönget már a reggel.
Hajnal, napfény tekint le újból,
Téged várlak a mától, Karolj át, csókolj még,
Százszor így.
A szomorú tegnap emlék csupán,
Múltba tűnő emlékkép.
Ülj le, borulj újra két karomba, maradj vélem,
Kigyúlt lámpaként szeress még soká.
A fényedben hadd égjek.
Nézz rám, ilyen égető lánggal,
Maradj és hevítsél még,
Aranyos fénysugár,
Érj csak hozzám, érints lelkeddel, és megérzed, mit rejt a jövő.
Lásd, a holnap itt van már!
2008. április 18-19.
Azt hiszed életed estéje
Nekem suttogott egy fa és közben zúgott a szél,
Ő így mesélt... Fáj neki a múlt,
Az ifjúsága az ölébe hullt...
Bánt az élet, Látom fáj Néked,
Azt hiszed életed estéje,
Közeleg már néked.
Azt hiszed megfáradtál, s kialszanak a fények,
S tovatűntek a boldog évek,
Mert meglopott az élet,
Hallom, hisz mondod, fáj néked.
Azt hiszed, életed estéjén állsz,
Pedig még csak Sorsod delén jársz.
Azért mert becsapott az élet,
Érzem, nagyon fáj Néked.
Biztatnom kell Téged,
Hogy van miért élned, Tedd félre a múltat,
És kezdj egy jövőt, újat.
Drága kincs vagy nékem,
Ha Te még nem érted.
Még nem fáradtál meg,
Csak pihenned kéne legfeljebb.
Ne hidd, hogy közeleg életed estéje,
Inkább eljön egy Tündér fénye.
2003. május 9.
Hétszer hét néha ötvennégy
Hétszer hét néha ötvennégy,
Mennyi kell még,
Hogy elég legyen a számításhoz,
De mi kell még az ámításhoz?
Egy jó pár példa a tét, Ha sikerül,
Zsebre vágod a lét.
Hétszer hét néha ötvennégy,
Jól számolj, mert nagy a tét!
Ki ravasz s ésszel számol,
A másiktól csak vámol,
Hát így lesz hétszer hét néha ötvennégy!
Rossz volt a példa,
Megszökött a préda,
Azt hiszed, csak neked van eszed,
Hogy más sem bolond, észre sem veszed,
Hát hétszer hét van, hogy néha ötvennégy!
Mennyi volt vagy lesz a tét,
Ez nagy kérdés még. Neked jó... a szélhámosság,
Jól megélsz belőle, hisz mit csinálsz, csalás!
Dől a pénz balról,
Egy fuvar vár jobbról.
Hát nem csoda, ha neked hétszer hét néha ötvennégy,
Sokszor nagy a tét, Te mégis megkockáztatod még!
Azt sem tudod, kit szeress,
Akkor most magadon miért nevetsz?
Hétszer hét ötvennégy lett neked, hogy bírtam veled?
Most fejed fájhat,
Szemed nem láthat.
A kalkuláció hibás lett,
Az eszed elveszett,
Majd megleled,
Csak keresd!
2003. június 20.
TaxisoKK!!!
Sok ilyen jár az utcákon,
Nem tengődnek apró morzsákon.
Fuvar reggeltől estig,
Vagy órákat dekkolnak itt.
A városban kószálnak,
Egész nap ülnek, sosem állnak.
Könyv és keresztrejtvény az unaloműző,
Van, ki alszik, s kártyában győz ő.
Refrén:
Ez a taxi, taxi, taxisokk,
Ki őket nem szívleli, biztos van rá ok.
Jár a taxaméter meg sem áll,
A turista is inkább busszal jár.
Kilóméterenként sok a mani,
Ebből jut a taxisnak finom hami.
Ez a taxi, taxi, taxisokk,
Az ember borravalót is fizet,
A kuncsaft adjon még egy tízest.
A tarifa sosem volt olcsó,
Nem hiába drága és tiszta a bérautó.
Refrén:
Ezek a taxisokk,
Zsebelik a gázsit az autósok,
Némelyik a hosszabb úton kalingyol,
Fuvar után jól betrinkol.
Néhány lepedővel üresebb lesz a kassza,
Jól vigyázz, nem minden taxis ad vissza!
Szép kis munka ez a taxizás,
Némelyik fütyül és van beszólás.
Ez a taxi, taxisokk,
Ők a taxisokk, sokszor sokk,
Nem kerül ki a taxi, taxi sokk!!!
2003. szeptember 2.
Annyi ideje már…
(A Dél Dallamai című regényemhez)
Alex
Annyi ideje már,
Mikor kislány voltál,
El kellett mennem,
Így kellett, hogy legyen.
De sok idő nem telt bele,
Újra itt vagy velem.
Hermióné
Szálltak az évek,
Mint madarak az égen...
Annyi, annyi ideje már,
Hogyelhagytál,
De nem választhat el az élet,
Mindig – mindig itt maradok te véled.
Alex
Az emberek hányszor megszületnek - mondtad,
Vidáman beszélsz a szavakat ontva.
Alex és Hermióné
Néha szavak sem kellenek, többet ér a hallgatás,
Egy–egy néma tekinteted égi áldomás.
Hibáim vannak, nagyon jól tudom,
De én mindet megbocsájtom.
Alex
Ha egyszer azt mondod, hogy menned kell,
Én, elengedlek, bár szavamra figyelj.
Bármerre jársz is nagy a világ,
De az otthon tárt karokkal vár.
Felnőttél már tudom rég,
De szívemnek kislány maradsz mindig.
Hermióné
Te is felnőttél még születésem előtt,
Mégis féltelek, minden rossz embertől.
Alex és Hermióné
Vigyázunk egymásra annyi, annyi ideje már,
Én vigyázok rád, s te rám.
Alex
Fájón emlékszem vissza,
Nem hallottam első szavad,
Bár nem az a lényeg mit mondtál és kinek,
Csak az fáj, csak az fáj, én nem mondhattam semmit neked.
Hermióné
Sokáig nem tudtam ki vagy,
Csak fényképen láttalak.
Alex és Hermióné
S most mégis azt érezzük, hogy annyi, annyi ideje már,
Mintha ezer éve ismernénk egymást...
Hermióné Majd egy kép után valóság lettél...
Alex
Mikor Te engem megismertél...
Alex és Hermióné
Megszülettünk, megszülettünk, pillanatról pillanatra ismerkedtünk...
Annyi, annyi ideje már,
Hogy a szeretet megtalált.
Annyi, annyi ideje ismerjük egymást,
Annyi, annyi ideje már, hogy vigyázol reám.
2004. július 24.
Fújjad Harsonás
Van egy zenész fazon,
Jó ember mondhatom,
Laza és menő,
A modora megnyerő,
De inkább azt mondom, hogy -
Fújjad, fújjad, fújjad Harsonás!
Fújjad, fújjad, fújjad Harsonás!
Óh, csak fújjad, fújjad, fújjad már!
Csak fújjad, a csodát még ne várd!
Izzik a hangulat,
A rosszkedv elmarad,
Főszerepben a színpad,
A nézősereg hallgat,
Majd a verse-nél mondja,
S a refrénnél harsogja, -
Fújjad, fújjad, fújjad Harsonás!
Fújjad, fújjad, fújjad Harsonás!
Óh, csak fújjad, fújjad, fújjad már!
Csak fújjad, a csodát még ne várd!
A szemüveg párás,
És ő mégis skáláz,
Nem gond a kotta,
Mert megtanulta,
Ő mosolyog és optimista,
A nézők tapsolják vissza,
Hogy hadd mondjam, Hangosabban,
Fújjad, fújjad, fújjad Harsonás!
Fújjad, fújjad, fújjad Harsonás!
Óh, csak fújjad, fújjad, fújjad már!
Csak fújjad, a csodát még ne várd!
És csak fújd, fújd, fújd, fújd tovább,
Csak fújd tovább Harsonás!
2005. március 27.
Két ember
A zongoránál ott ül...
Őakkor újra élne...
Ő is elzúg mellettem, neki sem kellettem.
Sok emberek járják...
Mindketten lezártak egy életszakaszt...
Egymássaltölthetnek még sok telet...
Azajtóban ott áll...
Átragyogmindent, mi szép...
Aszíved a szívébe zárja...
Kísérőikőszinte lelkük...
2003. november 30.
Isznaka szép emlékre.
Ajazz ütemére lépdelnek, életre keltek...
Ésújra szól a, szól a jazz, jazz.
Énegy gospelt mondok.
A zene így lesz kerek.
Agazdája a zenétől mámoros.
Ezaz, ami ide kell, kell.
Nincssemmi bajuk, újra jók.
De jó, hogy nem maradtunk otthon.
Nehagyjuk veszni ezt az estét,Igaz, lesz sok még.
Ahangulat már száz fokos.
Úgy, amit egymásnak mondtunk.
Ottjót alhassanak.
2003. február 9.
Azélet olykor tréfát űz velünk.
Megcsal, majd eldob messzire, eldob magától egy embert.
Nincs, aki szeresse.
Mert az élet is csak játszott vele.
A holnapba új erővel születünk meg.
Mert az élet neki még sok szépet mutat.
2002. június 15.
